A résztvevők Jókai Mór szobránál. A szobortól balra, első sor: Mészáros Csaba (Budapest), T. Bereczky Ibolya (Szentendre), Báti Anikó (Budapest), Balogh Balázs (Budapest), Nagy Zoltán (Pécs). Második sor: Lukács László (Székesfehérvár), Papp Árpád (Szabadka), Kemecsi Lajos (Budapest), Turai Tünde (Budapest), Vass Erika (Budapest). A szobor előtt és jobbra, első sor: Landgraf Ildikó (Budapest), Örsi Julianna (Túrkeve), Vargyas Gábor (Budapest–Pécs), Hála József (Budapest), Liszka József (Komárom)
néprajzkutatók találkozója
[sz. dig. fotó]

A résztvevők egy csoportja: Liszka József (Komárom), Hála József (Budapest)
néprajzkutatók találkozója
[sz. dig. fotó]

Liszka József bemutatja a vendégeknek az Etnológiai Központot. A képen még, balról jobbra: Hála József (Budapest), Papp Árpád (Szabadka), Báti Anikó (Budapest), Landgraf  Ildikó (Budapest), félig takarva: Turai Tünde (Budapest)
néprajzkutatók találkozója
[sz. dig. fotó]

A résztvevők egy csoportja. Balról jobbra: Papp Árpád (Szabadka), Mészáros Csaba (Budapest), Kemecsi Lajos (Budapest), Nagy Zoltán (Pécs), Lukács László (Székesfehérvár), Landgraf  Ildikó (Budapest), Balogh Balázs (Budapest), háttal: Báti Anikó (Budapest), Turai Tünde (Budapest), félig takarva: Vargyas Gábor (Budapest – Pécs)
néprajzkutatók találkozója
[sz. dig. fotó]

A közönség (az első sorban Kontra Miklós, mellette Kókai Menyák Melinda, Topolya polgármestere, Liszka József, mögötte Silling István)
konferencia
[sz. dig. fotó]

Liszka József köszönti a konferencia résztvevőit
konferencia
[sz. dig. fotó]

A Himnuszt zengenek múltunkról című kishegyesi kiállítást Szőke Anna nyitotta meg
konferencia
[sz. dig. fotó]

„Állíttatott keresztínyi buzgóságbul.”

Szakrális kisemlékek a szlovákiai Kisalföldön
(Összefoglalás)

A kötet a szlovákiai Kisalföldön (mai Délnyugat-Szlovákia) található szakrális kisemlékek egyes típusaival kapcsolatos tanulmányokat tartalmaz.
A bevezető tanulmány (Vom Bildstock zur Kapelle. Vorschlag zur ungarischen Terminologie der sakralen Kleindenkmäler) alapvetően a kisalföldi magyar névanyagra támaszkodva ám az egész magyar nyelvterület kapcsolódó adatait figyelembe véve arra tesz kísérletet, hogy kimunkálja a szakrális kisemlékek magyar nyelvű terminológiáját. A magyar terimonológia kialakításához első sorban a német gyakorlat szolgáltatott mintákat, de a szerző figyelembe vette a szlovák, cseh és lengyel anyagot is.

A következő dolgozatban (Die Rolle der sakralen Flurdenkmäler im Gemeindeleben am Beispiel von Kürt) egy kisalföldi település viszonylatában a szerző a teljesség igényével veszi számba a szakrális kisemlékeket. A formai-tipológiai leíráson-osztályozáson túlmenően bemutatja a kapcsolódó szájhagyományt, valamint az egyes objektumokhoz kötődő kultuszt is.

Nepomuki Szent János kultusza a Jézus- és Mária-tisztelet után kétségtelenül a legintenzívebb Közép-Európában. Bizonyítja ezt az a több mint száz köztéri szobra is, amelyet a szerzőnek a kutatott területen sikerült számba vennie (Die Denkmäler von hl. Johannes von Nepomuk in der Kleinen Tiefebene). A dolgozat bemutatja a Nepomuki Szent János-kultusz kisalföldi gyökereit, elterjedésének lehetséges forrásait és útjait is vázolja. Az egyes ábrázolási típusokat (Darstellungstypen) is számba veszi. Ebből az világlik ki, hogy a szent kisalföldi szobrainak zöme a prágai Károly-hídon 1683-ban felállított szobrának ábrázolásmódjából vezethető le. Egyedi jelenségként kezelhető az a szeredi ábrázolás, amikor a szent jobb lábával egy kiöltött nyelvű szörnyfejre lép. Mivel Nepomuki Szent János többek között a rágalmazás, megszólás, ócsárlás ellen is patrónus volt, ez a szobor kétségtelenül ennek az allegóriája. Nepomuki Szent Jánosnak ezt a szerepét első sorban a jezsuiták terjesztették és a grazi jezsuitáknál nevelkedett Amadé László 1755-ben megjelent verseskötetében több verset is szentelt Nepomuki Szent Jánosnak, amelyekben éppen a rágalmazás ellen kérte a szent közbenjárását. Köztéri szobrán mind ez ideig nem ismerünk hasonló ábrázolást, csupán 18. századi metszeteken fordul elő ehhez hasonlítható felfogás.
Szent Vendel kultusza ugyancsak a legnépszerűbbek közé tartozik a Kisalföld szlovákiai részén. Az itteni emlékanyagát bemutató tanulmány (Die Verehrung des heiligen Wendelin in der Volkstradition der Kleinen Tiefebene) számba veszi a szent köztéri szobrait, patrocíniumait, valamint a kapcsolódó szájhagyományt és kultuszt. A szerző megállapítása szerint Szent Vendel kultusza a térségbe több csatornán át, alapvetően a 18. században érkezett. Elterjesztésében német telepesek ugyanúgy részt vettek, mint a merinó juh térhódításával együtt érkező német, cseh és morva juhászok. A katolikus egyház szintén hozzájárult a szent kultuszának elterjesztéséhez. A tanulmány egyik előzménye német nyelven is hozzáférhető: Patrozinien und Kultstätten des hl. Wendelin in der Kleinen Ungarischen Tiefebene/Südwest-Slowakei. In Heimatbuch des Landkreises St. Wendel. XXVII. Ausgabe. St. Wendel 1998, 50-58).

Szent Orbán, a szőlősgazdák védőszentjének kultusza első sorban a vizsgált terület keleti felében érhető tetten (Die Verehrung des heiligen Urban im nordöstlichen Teil der Kleinen Tiefebene). A tanulmány bemutatja a térségben fellelhető szobrait, kápolnáit és a napjához kapcsolódó kultuszt.

Viszonylag ritka szentábrázolás a térségben Szent Donáté, akinek mind ez ideig négy köztéri szobrára sikerült rábukkanni (Statuen des heiligen Donatus auf der Gro_en Schüttinsel und in Matthiasland). Ebből kettő Szent Donátot a katonaszentet, kettő pedig Szent Donátot, mint püspököt ábrázolja. Mindegyik esetben első sorban a villámcsapás elleni oltalmazóként lettek a szobrok fölállítva és nem szőlőhegyi védőszentként.

Szent Kristófnak a középkorban óriási kultusza volt. Templomok külső falára festették óriási képeit, hogy az úton járókat megkímélje a fölkészületlen haláltól. Mára kultusza jócskán veszített egykori népszerűségéből és inkább csak morzsáit lehet összeszedni az egykori virágzó tiszteletnek. Mindamellett bizonyos reneszánsza is megfigyelhető napjainkban. A dolgozat a korai emlékeket és ma is élő tradíciót egyaránt igyekszik számba venni a szlovákiai Kisalföldön (Die Denkmäler die heiligen Christophorus in der Kleinen Tiefebene)
A temetők szimbólumrendszerének a feldolgozása egy külön kötetet vehetne igénybe. Ebben a szerény dolgozatban (Sakrale Kleindenkmäler in Friedhöfen der Kleinen Tiefebene) csupán a kutatott területet temetőanyagát mutatja be a szerző, első sorban a szakrális néprajz szemszögéből. Egyszersmind a még elvégzendő feladatokra is figyelmeztet. A dolgozat egyik előzménye német nyelven is napvilágot látott (Ungarische Friedhöfe im nördlichen Teil der Kleinen Tiefebene. Südwest-Slowakei. In Ostbairische Grenzmarken 40. Passau 1998, 223-238.)

A kötetet néhány, a kiadvány tematikáját érintő könyvismertetés, valamint a német nyelvterület kisemlékkutatásának áttekintése, továbbá a Fórum Társadalomtudományi Intézet komáromi Etnológiai Központja keretei között létrehozott Szakrális Kisemlék Archívum bemutatása zárja.

Liszka József és Bartha Elek a szerződéskötést kézfogással erősítik meg
Szerződéskötés
[sz. dig. fotó]

Liszka József és Bartha Elek az együttműködési szerződés aláírása közben
Szerződéskötés
[sz. dig. fotó]

Ujváry Zoltán professzor Méry Margit munkásságát méltatja (mellette: Bodó Sándor, a Györffy István Néprajzi Egyesület korábbi elnöke; Bartha Elek jelenlegi elnök és Lajos Veronika, titkár)
Kitüntetések
[sz. dig. fotó]

Ujváry Zoltán professzor, a Györffy István Néprajzi Egyesület tiszteletbeli elnöke átadja a díjat L. Juhász Ilonának
Kitüntetések
[sz. dig. fotó]

Bécsi egyetemi hallgatók egy csoportja az Etnológiai Központban
Szakmai találkozó
[digitális, sz.]

Liszka József az Etnológiai Központ tevékenységéről beszél
Szakmai találkozó
[digitális, sz.]

Bécsi vendégek hallgatók egy csoportja az Etnológiai Központban (a háttérben Konrad Köstlin)
Szakmai találkozó
[digitális, sz.]

Bécsi egyetemi hallgatók egy csoportja az Etnológiai Központban
Szakmai találkozó
[digitális, sz.]

Bécsi egyetemi hallgatók egy csoportja az Etnológiai Központban
Szakmai találkozó
[digitális, sz.]