Losonc egyik utolsó fennmaradt, részben kétnyelvű utcanévtáblája az 1950-es évekből
Kiallítás
Alcím: A vizuális kisebbségi nyelvhasználat története Dél-Szlovákiában 1918−2011 (Používanie jazyka národnostných menšín na južnom Slovensku na príklade verejných nápisov 1918 − 2011)

Kétnyelvň intézménynév (1950-es évek)
Kiallítás
Alcím: A vizuális kisebbségi nyelvhasználat története Dél-Szlovákiában 1918−2011 (Používanie jazyka národnostných menšín na južnom Slovensku na príklade verejných nápisov 1918 − 2011)

A máig eredeti rendeltetését betöltő, kb. 50 éves füleki utcanévtáblán még a személynév is kétnyelvű (2010)
Kiallítás
Alcím: A vizuális kisebbségi nyelvhasználat története Dél-Szlovákiában 1918−2011 (Používanie jazyka národnostných menšín na južnom Slovensku na príklade verejných nápisov 1918 − 2011)

Ez az 1950-es évekből származó kolozsnémai intézménynév, kiegészítve a jelenlegi címerrel, máig az eredeti rendeltetését tölti be (2010)
Kiallítás
Alcím: A vizuális kisebbségi nyelvhasználat története Dél-Szlovákiában 1918−2011 (Používanie jazyka národnostných menšín na južnom Slovensku na príklade verejných nápisov 1918 − 2011)

A dél-szlovákiai magyar falvak és városok „keresztapjaként” ismert Daniel Okáli (1950 körül)
Kiallítás
Alcím: A vizuális kisebbségi nyelvhasználat története Dél-Szlovákiában 1918−2011 (Používanie jazyka národnostných menšín na južnom Slovensku na príklade verejných nápisov 1918 − 2011)

„Állíttatott keresztínyi buzgóságbul.”

Szakrális kisemlékek a szlovákiai Kisalföldön
(Összefoglalás)

A kötet a szlovákiai Kisalföldön (mai Délnyugat-Szlovákia) található szakrális kisemlékek egyes típusaival kapcsolatos tanulmányokat tartalmaz.
A bevezető tanulmány (Vom Bildstock zur Kapelle. Vorschlag zur ungarischen Terminologie der sakralen Kleindenkmäler) alapvetően a kisalföldi magyar névanyagra támaszkodva ám az egész magyar nyelvterület kapcsolódó adatait figyelembe véve arra tesz kísérletet, hogy kimunkálja a szakrális kisemlékek magyar nyelvű terminológiáját. A magyar terimonológia kialakításához első sorban a német gyakorlat szolgáltatott mintákat, de a szerző figyelembe vette a szlovák, cseh és lengyel anyagot is.

A következő dolgozatban (Die Rolle der sakralen Flurdenkmäler im Gemeindeleben am Beispiel von Kürt) egy kisalföldi település viszonylatában a szerző a teljesség igényével veszi számba a szakrális kisemlékeket. A formai-tipológiai leíráson-osztályozáson túlmenően bemutatja a kapcsolódó szájhagyományt, valamint az egyes objektumokhoz kötődő kultuszt is.

Nepomuki Szent János kultusza a Jézus- és Mária-tisztelet után kétségtelenül a legintenzívebb Közép-Európában. Bizonyítja ezt az a több mint száz köztéri szobra is, amelyet a szerzőnek a kutatott területen sikerült számba vennie (Die Denkmäler von hl. Johannes von Nepomuk in der Kleinen Tiefebene). A dolgozat bemutatja a Nepomuki Szent János-kultusz kisalföldi gyökereit, elterjedésének lehetséges forrásait és útjait is vázolja. Az egyes ábrázolási típusokat (Darstellungstypen) is számba veszi. Ebből az világlik ki, hogy a szent kisalföldi szobrainak zöme a prágai Károly-hídon 1683-ban felállított szobrának ábrázolásmódjából vezethető le. Egyedi jelenségként kezelhető az a szeredi ábrázolás, amikor a szent jobb lábával egy kiöltött nyelvű szörnyfejre lép. Mivel Nepomuki Szent János többek között a rágalmazás, megszólás, ócsárlás ellen is patrónus volt, ez a szobor kétségtelenül ennek az allegóriája. Nepomuki Szent Jánosnak ezt a szerepét első sorban a jezsuiták terjesztették és a grazi jezsuitáknál nevelkedett Amadé László 1755-ben megjelent verseskötetében több verset is szentelt Nepomuki Szent Jánosnak, amelyekben éppen a rágalmazás ellen kérte a szent közbenjárását. Köztéri szobrán mind ez ideig nem ismerünk hasonló ábrázolást, csupán 18. századi metszeteken fordul elő ehhez hasonlítható felfogás.
Szent Vendel kultusza ugyancsak a legnépszerűbbek közé tartozik a Kisalföld szlovákiai részén. Az itteni emlékanyagát bemutató tanulmány (Die Verehrung des heiligen Wendelin in der Volkstradition der Kleinen Tiefebene) számba veszi a szent köztéri szobrait, patrocíniumait, valamint a kapcsolódó szájhagyományt és kultuszt. A szerző megállapítása szerint Szent Vendel kultusza a térségbe több csatornán át, alapvetően a 18. században érkezett. Elterjesztésében német telepesek ugyanúgy részt vettek, mint a merinó juh térhódításával együtt érkező német, cseh és morva juhászok. A katolikus egyház szintén hozzájárult a szent kultuszának elterjesztéséhez. A tanulmány egyik előzménye német nyelven is hozzáférhető: Patrozinien und Kultstätten des hl. Wendelin in der Kleinen Ungarischen Tiefebene/Südwest-Slowakei. In Heimatbuch des Landkreises St. Wendel. XXVII. Ausgabe. St. Wendel 1998, 50-58).

Szent Orbán, a szőlősgazdák védőszentjének kultusza első sorban a vizsgált terület keleti felében érhető tetten (Die Verehrung des heiligen Urban im nordöstlichen Teil der Kleinen Tiefebene). A tanulmány bemutatja a térségben fellelhető szobrait, kápolnáit és a napjához kapcsolódó kultuszt.

Viszonylag ritka szentábrázolás a térségben Szent Donáté, akinek mind ez ideig négy köztéri szobrára sikerült rábukkanni (Statuen des heiligen Donatus auf der Gro_en Schüttinsel und in Matthiasland). Ebből kettő Szent Donátot a katonaszentet, kettő pedig Szent Donátot, mint püspököt ábrázolja. Mindegyik esetben első sorban a villámcsapás elleni oltalmazóként lettek a szobrok fölállítva és nem szőlőhegyi védőszentként.

Szent Kristófnak a középkorban óriási kultusza volt. Templomok külső falára festették óriási képeit, hogy az úton járókat megkímélje a fölkészületlen haláltól. Mára kultusza jócskán veszített egykori népszerűségéből és inkább csak morzsáit lehet összeszedni az egykori virágzó tiszteletnek. Mindamellett bizonyos reneszánsza is megfigyelhető napjainkban. A dolgozat a korai emlékeket és ma is élő tradíciót egyaránt igyekszik számba venni a szlovákiai Kisalföldön (Die Denkmäler die heiligen Christophorus in der Kleinen Tiefebene)
A temetők szimbólumrendszerének a feldolgozása egy külön kötetet vehetne igénybe. Ebben a szerény dolgozatban (Sakrale Kleindenkmäler in Friedhöfen der Kleinen Tiefebene) csupán a kutatott területet temetőanyagát mutatja be a szerző, első sorban a szakrális néprajz szemszögéből. Egyszersmind a még elvégzendő feladatokra is figyelmeztet. A dolgozat egyik előzménye német nyelven is napvilágot látott (Ungarische Friedhöfe im nördlichen Teil der Kleinen Tiefebene. Südwest-Slowakei. In Ostbairische Grenzmarken 40. Passau 1998, 223-238.)

A kötetet néhány, a kiadvány tematikáját érintő könyvismertetés, valamint a német nyelvterület kisemlékkutatásának áttekintése, továbbá a Fórum Társadalomtudományi Intézet komáromi Etnológiai Központja keretei között létrehozott Szakrális Kisemlék Archívum bemutatása zárja.

Pelsőc, Solymos József helytörténeti gyűjteménye
[ff. fénykép]

Pelsőc, Solymos József helytörténeti gyűjteménye
[ff. fénykép]

Pelsőc, Solymos József helytörténeti gyűjteménye
[ff. fénykép]

Pelsőc, Solymos József helytörténeti gyűjteménye
[ff. fénykép]

Pelsőc, Solymos József helytörténeti gyűjteménye
[ff. fénykép]

Pelsőc, Solymos József helytörténeti gyűjteménye
[ff. fénykép]

Pelsőc, Solymos József helytörténeti gyűjteménye
[ff. fénykép]

Pelsőc, Solymos József helytörténeti gyűjteménye
[ff. fénykép]

Mács József, Dénes György
Portrék
[ff. fénykép]

Mács József, Csanda Sándor, Duba Gyula, Ozsvald Árpád, Ladislav Ballek
Portrék
[ff. fénykép]

Ozsvald Árpád, Duba Gyula, Csanda Sándor
Portrék
[ff. fénykép]

Ozsvald Árpád, Duba Gyula
Portrék
[ff. fénykép]

Dénes György, Zs. Nagy Lajos, Mács József, Csanda Sándor, Ozsvald Árpád, Duba Gyula, Ballek Ladislav
Portrék
[ff. fénykép]

Mács József, Duba Gyula, Ozsvald Árpád, Kövesdi Károly, Zs. Nagy Lajos, Kiss József
Portrék
[ff. fénykép]

Kiss Jolán, Dénes György, Zs. Nagy Lajos, Mács József, Csanda Sándor
Portrék
[ff. fénykép]

Duba Gyula, Csanda Sándor
Portrék
[ff. fénykép]

Kiss József, Kiss Jolán, Mács József, Dénas György, Zs. Nagy Lajos, Ozsvald Árpád
Portrék
[ff. fénykép]

Kiss József, Dénes György, Mács József, Kiss Jolán
Portrék
[ff. fénykép]

Duba Gyula
Portrék
[ff. fénykép]

[sz]